Dőlt a pesszimizmus. Esni fog. Meg fújni. Sátrak fognak repülni. Van, akit ez érdekel? Aztán megdőlt. A fent nevezett. Hiába esett. És ha az égiek is úgy akarják... Elállt, mire odaértünk. Meg aztán: kihagyni? Azt nem lehet. Ilyen évente csak egyszer van.

Várpalotán.

2010. Pannónia Fesztivál. "[...] S most Pannónia is ontja a szép dalokat. [...]" Újra. Kezdődjön.

Csütörtök: az úttestre vonatkozik, nem a padkára. S mégis. Vagy mégsem. A padkán sehol egy autó. Hát akkor mi sem. P. Jobb, mint tavaly. Mert van. Be lehet férni. S ez majdnem elég is. Bejutni nem könnyű. Emberek mindenütt. Nem félnek semmitől. És nekik máshol talán nem is jó. Csak az út közepén.

Vad fruttik. Hazaiak hazai pályán. Nehezen átélhető. Tényleg nagyon hiányzik a buli eleje. Felcsendül azért néhány ismertebb. Sárga zsiguli. Nekem senkim sincs. Tánc. Tánc, tánc, tánc. Aztán folytatódik. De ez nem a nagyszínpad. Kiscsillag. Most valóban kicsi. A VEN-en jobban szólt. Élvezhetőbb volt. De hát sietni kellett. A nagyszínpad már dübörög. Jön a főműsor. Tankcsapda. Nem tud rosszul szólni. Messziről hívogat. Hiába kevés a régi nóta, az új album sem hazudik. Rock a javából. A király az király. Senki sincs a trón közelében.

Péntek: jobban indul, aztán mégsem. Zuhog. Alig látni ki. A kis autó kocog a cél felé. A szivárvány lábánál van a PAFE. Villámlik. Csak a partifotós. Úgyis nekünk lesz igazunk. A helyszínt egy angyal védi, hatalmas szárnyakkal. Elállt, amint megálltunk. Az elszánt embernek nem árthat semmi.

Quimby. Újabb örömzene a várt színvonalon. Slágerek mossák le a nap porát. Aki hiányzik, jönni akar, aki eljött, meg maradni. Ajjajjaj. A vihar még sompolyog, aztán eltűnik. Az aggodalommal együtt. Kisebb hullámvölggyel fűszerezett jókedv. Kiszakít a zenéből. Nehezen térek magamhoz. A dalokon túl ott a valóság... De a buli erősebb. Magna Cum Laude. Ilyen még nem volt. Gigantikus show csuklóból. A tömeg őrjöng, hömpölyög. Irány az első sor. Ez se esik meg gyakran. Nem kell tánctudás, az embermassza irányít. Egybeforrva. Nem csak üres tanács: Színezd újra! Végül. Depresszió. Akadozik. Látvány van. Hangzás akad. A VEN-en ez is jobban szólt. Aztán beindul. Majdnem robban. Ismert-ismeretlen dallamok, és szinte hullámzik a föld. Elűzi az álmot, és táncra perdít. Pozitív zárszó az estéhez.

Szombat: kimaradt.

Vasárnap: az érdeklődésre való tekintettel ez sem maradt el. Hullámzott nagyon. Egyszer fent, egyszer lent. Mindenki igyekezett a legjobbat adni. Magából. Egymásnak. Kispál és a Borz. A várva várt. A hattyúdal felé közelítő. A legendás. Érezhető fogy az üzemanyag. Nagy herék ide vagy oda, kezd kevés lenni. Felemás kritika. Csinálja jobban, aki tudja. Nehéz kenyér. És a klasszikusok hiányozni fognak. Még egyszer. Jövőből jövő jövő. Szőkített nő. Hang és fény. Ha az életben... Belga. Most különleges e nélkül. A tavalyi csalódás a parkolóból nem vészes. Boros a legelején. Ha ezzel kezdik mit fognak játszani később? És valóban. A záróbulit a tavalyi pozitív csalódás kapta. Hullámzott a sátor alattuk. Most nagyszínpad. Irie Maffia. Ejj, ki emlékszik már arra? Kulcskérdés.

Összegzés: Profibb. Szervezettebb. Profitközpontúbb. PAFE 2010. Kevesebb volt az oda nem illő "ránézésretúlfiatal" is. Talán az ára. A legmegfizethetőbb. De azért dráguló. Viszont színvonalas. A határ? Talán nem a csillagos ég. Az időjárás kegyes volt. Megkönyörült. Szóval köszönjük, PAFE 2010!